Az elmúlt évtizedben időszakonként tömeges halpusztulásnak lehetünk tanúi a Palicsi-tóban. Az elhullott hal mennyisége változó, de közös bennük, hogy ez mindig késő tavasszal fordul elő. A jelenséget korábban a rossz vízminőséggel és a kedvezőtlen túlélési körülményekkel magyarázták.

Dr. Mészáros Gábor, a projektum szakmunkatársa:

Megállapítást nyert, hogy a rossz vízminőség az egyik fő oka, talán a legfontosabb, hogy a halfauna összetétele erősen zavart, és elsősorban egy Ázsiából származó halfaj dominálja. Már régóta itt él, ezüstkárásznak hívják. A halászok jól ismerik, de tény, hogy nem tartozik környékünk állatvilágához (tájidegen), de a Palicsi-tóban domináns hal. Azt a korábbi elemzések megmutatták, hogy a halállomány több mint 90% -a ebből a halfajból áll. Az ürüléknek és mindennek a jelenléte, valamint az ökoszisztémára gyakorolt ​​hatása oda vezet, hogy a víz olyan amilyen, hogy a víz időszakosan virágzik, az algák szaporodnak stb.

Az elmúlt időszakban számos olyan kezdeményezés indult, amelyek célja a Palicsi-tó vízminőségének javítása volt, azáltal, hogy a már terhelt víztestet nem szennyezik tovább Szabadka és Palics szennyvizével, valamint a tó és partjainak ökológiai viszonyainak javításával.

A legfontosabb és legátfogóbb minden bizonnyal a „Palicsi- és Ludasi-tó biodiverzitásának és vizének védelme” elnevezésű projektum, amelynek keretében intézkedéseket tesznek az ezüstkárász szelektív lehalászására. A lehalászásnak köszönhetően a tó halállományának összetétele nyilvánvalóan megváltozott, az ezüstkárász részaránya a teljes biomasszában jelentősen csökkent, és a ragadozó fajok, például a süllő és a csuka populációja növekszik. Ennek ellenére a tavalyi évben is történt halpusztulás.

Dr. Mészáros Gábor, a projektum szakmunkatársa:

A halpusztulásban egyedülálló volt, hogy az elhullott halak több mint 99% -a ezüstkárász volt. Tehát az oxigénhiány nem nyilvánulhat meg szelektíven a különféle halfajokban, különösen azért, mert a süllő sokkal érzékenyebb erre, így bizonyos mennyiségű süllő is kellene hogy legyen az elhullott halak között. A régióban végzett legújabb kutatások kimutatták, hogy az ezüstkárász-pusztulás egyik oka Magyarország, Szlovákia és Szerbia néhány állóvízében az elhalt egyedekből izolált vírus. A Palicsi-tó ezüstkárász egészségi állapotának pontos értékeléséhez a belgrádi Szerb Tudományos Állatorvosi Intézet Állatjárványügyi és Halegészségügyi Osztályának munkatársait  kérték fel.

Vladimir Radosavljević – a Szerbiai Állategészségügyi Tudományos Intézet tudományos főmunkatársa:

Megpróbálunk célzott mintavételt végezni, megkísérelni megtalálni e populáció néhány olyan példányát, amelyek a korai megbetegség bizonyos tüneteit mutatják, annak érdekében, hogy csökkentsük a minták számát, és ezzel egyidejűleg növeljük az ilyen ok megtalálásának esélyét.  Ezután bakteriológiai, virológiai és más vizsgálatok következnek, ezen eredmények alapján némi betekintést nyerhetünk az egészségi állapotba. Természetesen ez csak az első lépés. Ezt a mintavételt minden hónapban elvégezzük.

A kutatást 2020 áprilisától augusztusig végezték. Ebben az időszakban hat alkalommal 30 ezüstkárászból vettek mintát és elemezték laboratóriumban. Az eredményeket 2021. május közepén, a Palicsi-tónál tartott sajtótájékoztatón

Dr. Marko Stojčić – a biológiai sokféleség védelmi projektum tanácsadója:

Az ezüstkárász e tóban bekövetkezett tömeges pusztulásának kutatási eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a halak pusztulását vírus okozta. Ez egy 2-es típusú cyprinid herpeszvírus, amely a herpesz vírusos nekrózis betegségét, vagyis szövethalált okoz. Ez a vírus nem veszélyes az emberre, más halakra és más szervezetekre. Kizárólag az ezüstkárász populációt támadja meg.

Az ezüstkárász minden korosztályát egyformán érinti ez a vírus, és a legnagyobb halálozást akkor figyelték meg, amikor a víz hőmérséklete 20 °C és 25 °C között variált. Megállapították, hogy a halak pusztulása csökken, amint a hőmérséklet 25 °C fölé emelkedik.

Dr. Marko Stojčić – a biológiai sokféleség védelmi projektum tanácsadója:

Olyan példányokat is találtunk, amelyek pozitívak a herpeszvírusra, de nem mutattak mortalitást, vagyis arra a következtetésre jutottak, hogy a vírus az ezüstkárász valamennyi példányában látens formában, azaz megnyilvánulás nélkül található meg, és hogy a kiváltó okok a külső stressz tényezők. A halak esetében ez lehet maga az ívási stressz, vagy hirtelen hőmérséklet-változás vagy túlszaporodás.

Nyilvánvaló, hogy a halak ívása és a víz hőmérsékletének változása nem befolyásolható. Az ezüstkárász pusztulását csak biomanipulációval lehet megakadályozni, azaz a tó biológiai egyensúlyának helyreállításával és a túlszaporodott halfajok számának csökkentésével.

Az ECOLACUS projekt, mint egyik eleme, az ezüstkárász szelektív lehalászása, éppen azért, hogy a populációja olyan szintre csökkenjen, hogy lehetővé tegye az őshonos halfajok – például a süllő szaporodását és a biológiai egyensúly természetes fenntartását. Ebben a tekintetben a projektumban folytatódik az ezüstkárász szelektív lehalászása idén és a következő években is.

Az ezüstkárász több éve jelentkező időszakos pusztulása a Palicsi- és Ludasi-tóban régóta foglalkoztatja a lakosságot. Ez a kutatás véget vet a tetszőleges következtetéseknek a halpusztulás lehetséges okairól, mint például a rossz vízminőség és az oxigénhiány.  Mivel nincs ismert védőoltás vagy hatékony gyógymód az ezüstkárászt támadó vírus ellen, az Ecolacus projektum megvalósítása lehetővé teszi a természetes egyensúly helyreállítását a Palicsi- és a Ludasi-tavak zavart ökoszisztémájában, és megakadályozza a halak további szezonális tömeges pusztulását.